Tajtékzik a tenger, a szél korbácsolja fel

Hömpölygő hullámokkal a partját mossa el

Morajló tömeggel támad rá a világra

Poszeidón dühében már az öklét rázza

Szigonyával szaggatja szét a birodalmát

Dühöngve mutatja meg végtelen hatalmát

Nyugalomra nem lel, amíg nem csillapítja

Fájdalmát a bosszúja, lelke összes kínja

De ha újra csendes, békés lesz világa

Napfényt, derűt szór majd színes szivárványa

Szigetein újra parázslik az élet

Virágokkal, fákkal fest gyönyörű képet

Feledjük bánatát, csak a szépet látjuk

Minden dühös percét újra megbocsájtjuk

Benne él a remény a tiszta boldogságra

Éled a természet örök körforgása

Egy isteni könnycsepp a haldokló világra....