Hideg éjjelen, álmatlanul s vakon

Minden gondolat fájdalmasan 

Karmol a sötétben

S talán sohasem éltem

Nem vert a szívem

Így éltem: szótlanul

Zavarosak ezek az évek

Mert megfejthetetlen az a lélek

Amelytől most félek

Érzem, végnapok jönnek

S végleg kitörnek

Darabokat belőlem

Betont kapál a sors a végtelen lakótelepeken

Szürke szempillák alatt megremeg a szürke szem

Nem láthatok fényt, már minden sarok sötét

Túl sok pipacs nőtt, s vérvörös lett a rét

Add át a jövődnek a múltam üzenetét:

Közel a vég.....