Emlékek között
Szilánkokká törött tükrök közt egy régi fénykép
Megsárgult papíron egy ártatlan mosoly
A visszaverődő fényben alig látható
De ott van, ott, a sarokban
Egy emlék, egy régi, megnyugtató
Lehet a távoli idők ölén ringó álom
Vagy nem túl messze innen, pár lépésre csak
Vággyal teli percek, vagy egy kedves, szép szó
Amit a múlt keze szorít
Elviszi halkan a zúgó folyó
Nem szakíthat ki belőlem többet már az ittlét
Építeni kell: erős remény- várakat
A határok készen, leszúrva sok karó
Boldogan is kemény a szív
Mint a dacos tengeren vergődő hajó
A föld mélyén, legbelül még zúg az őrült láva
De a magas hegyek már megnyugodtak rég
Célba ér lassan a fáradt átutazó
Lelkét a múlt sava marja
De tudja, a sorsa most megfordítható
