A takaró alatt érdekes álom ébreszt
Sűrű köddé válik, ahogyan átalakul
Beszövi a párás reggel szürke szövetét
Éreztetve azt, hogy mindez neked nem elég
S a test testet támad, lebegve legalul
A tavasz játszik veled, te semmit sem érthetsz
Csak élvezed, ahogyan megered a véred
És a fekete remegve vörössé válik
Súrol és fáj a lüktető percek vihara
Öntörvényű lesz az ösztönök örök szava
S miközben a hajnal az esővel játszik
Benned az ősi vágyak örömtüze éled
Ilyenkor érzed: tombol benned az élet!
