Furcsa és mégis roppant érdekes Kapcsolás, amit te rejtegetsz Talán majd lezársz, és vége lesz De ennél jobb velem nem lehetsz Én bontottam szét, te nyitottál Csak fizika, mégis rejtelem Sohasem tudhatom, ki voltál De most nagyon jót teszel velem Szenzorom elég gyakran…

Tajtékzik a tenger, a szél korbácsolja fel Hömpölygő hullámokkal a partját mossa el Morajló tömeggel támad rá a világra Poszeidón dühében már az öklét rázza Szigonyával szaggatja szét a birodalmát Dühöngve mutatja meg végtelen hatalmát Nyugalomra nem lel, amíg nem…

  Ma szép volt az ég  És mégis éket vert a lét és a fény közé a vég Mert az idő megint leszaggatott egy darabot És megüzente: kevesebb ideig maradok Fogoly ebben a zavart világban Fotonok fényét láttam De csak hallucináltam  Mert ebben az ördögkatlanban Egyre inkább…

Hideg éjjelen, álmatlanul s vakon Minden gondolat fájdalmasan  Karmol a sötétben S talán sohasem éltem Nem vert a szívem Így éltem: szótlanul Zavarosak ezek az évek Mert megfejthetetlen az a lélek Amelytől most félek Érzem, végnapok jönnek S végleg kitörnek Darabokat…